Home » Gyermeksarok » Zárba illő kulcs » Az utánfutó

Az utánfutó

Peti nagyon jó barátságban volt szomszédjukkal, aki egy nagy szállító cégnél dolgozott, és előfordult, hogy Petit egész napra elvitte magával. Volt ott nézni- és látnivaló bőven. Peti különösen az útra kész vontatókat és utánfutókat szerette nézni, amelyekről egész meséket gondolt ki magának, és mivel sok esti mesét látott, könnyen megszemélye-sítette őket. Nem unatkozott.
– Így készülhetnek a trükkfilmek, vagy a rajzfilmek is… Mert hogy az a vadonatújan csillogó utánfutó – Ubulnak nevezte – milyen, büszke önmagára. Egész rakodóterét friss gyümölccsel töltötték meg, és most mintha azt gondolná:
– Én vagyok a legszebb az egész telepen! – Alig várja, hogy indulhasson.
Nem messze tőle egy bordó színű állt, kisebb, kopottabb, mint Ubul, és nyilván tapasztaltabb is. Most éppen azt magyarázza neki – gondolta Peti -, hogy akármilyen szépek, és akármennyi áru van a rakodóterükben, ők maguktól egy kerékfordulatot
sem képesek megtenni. Ha pedig valami vagy valaki meglökné őket, abból igen nagy baj, szerencsétlenség lenne…
A szomszéd bácsi is nagy vontató kezelője volt, és azt mondta Petinek, hogy most menjenek haza, mert őneki estére vissza kell jönnie, és kivinni a friss epret a repülőtérre…
– Azzal az új sárga pótkocsival tetszik menni? – érdeklődött izgatottan.
– Azt is viszem, meg a pirosat is. Ha már telerakták, nem szabad megvárni, amíg elromlik a gyümölcs. Az eper amúgy is hamar „szakállas” lesz…
– Most már Ubulnak is megjött az esze – fűzte tovább magában a mesét Peti -, azt gondolja, kár volt olyan magasra emelni az orromat. Hiába vagyok a legszebb, és hiába vagyok tele friss gyümölccsel, mást nem tehetek, mint amit a vontató akar… – De
azért haszontalan mégsem vagyok, mert lám, estére már a repülőtéren leszünk, a gyümölcs utazik, és azt nehezen lehetne másképpen megoldani…
Petike vasárnapi iskolába járt, és eszébe jutott, hogy amit most látott és elmesélt önmagának, abban lehet ám egészen komoly tanulság az ő számára is. Éppen az utolsó aranymondás szólt erről.
Az Úr Jézus mondotta: „…nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” (János 15,5).

A hiúságnak nincs haszna.

About

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*