– Apa! Tudom, hogy nem szoktunk vasárnap boltba menni, de ma nem tehetnénk meg mégis, hogy bemegyünk az éjjel- nappaliba?
– Kicsim, attól, mert anya elutazott az öcséddel, attól még nem változnak meg az itthoni dolgok, és ha csokit szeretnél, az van otthon!
– Apa, csak most az egyszer, léccike!
– Mit szeretnél, fagyit?
– Hát…
– De titokzatos vagy ma. Na, jó, most az egyszer.
– De jó. Köszi.
Az apa a kislányával belépett a boltba, ahol szembetalálkozott volt szomszédjával. Rögvest beszélgetésbe elegyedtek, amit kislánya, Eszter azonnal ki is használt. Nyomban keresgélni kezdett a polcokon. Mikor meghallotta, hogy apja jelentőségteljesen köhintett háta mögött, összerezzent, majd zavartan fejét lehajtva a körmét nézegette.
– Én meg az édességnél kerestelek. Nem is gondoltam volna, hogy itt talállak. Mit keresel te itt?
Eszter pityeregni kezdett. Nem válaszolt.
– Kicsim, mi a baj?
– Nem találom, azt, amiről beszéltek. Amiről az a szőke hajú néni mesélt. Pedig csak azokért jöttem! Apa, ezek az elemek lemerülnek?
– Persze, hogy lemerülnek. De vannak olyanok, amik feltölthetőek, nekünk is van olyan, tudod, a fényképezőhöz!
– De az is lemerül, és azt is cserélni kell, nem?
– De, igen, de tovább tart!
– De apa, nekem az a néni azt mondta, hogy van ingyen elem, ami soha nem fogy ki, sőt, nő, ha használjuk!
– Hogy? Nem hinném. Miről beszélsz te tulajdonképpen?
– Azt mondta a néni, hogy van egy elem, ami nem fogy ki, és tök ingyen van. És itt nincs ingyen semmi, sőt még az sincs ingyen, ami csak rövid ideig használható! Miért hazudott nekem? Nem is létezik ilyen kegy-elem, vagy micsoda!!! Eszter hangosan zokogva bújt édesapjához, miközben annak arcán mosoly jelent meg.
– Kicsim, nem hazudott a néni! Az kegyelem, valóban tartós és örök! De azt nem lehet megvenni, nem lehet megfogni, csak Isten adja ajándékba! Tudod, úgy, ahogy mi adjuk az ajándékot karácsonykor. Nem várunk érte semmit. Csak adjuk, mert annyira szeretünk. Isten is így szeret! Hogy adni akarja a kegyelmet! Kegyelem az, hogy aki Istenhez fordul, azt Ő nem utasítja el, hanem irgalmasan, szeretettel hozzáfordul.
– Úgy, mint te, apa?
– Nem, mert Ő jobban szeret nálam, jobban, mint ahogy én valaha is foglak tudni szeretni.
– Apa, de neked is szoktam rajzolni karácsonyra! Gondolod, Isten elfogadná az én rajzomat? Muszáj karácsonyig várni? Ha hazamennénk neki is kezdhetnénk. Akkor én is kérek tőle ilyen elemet…
– Az kegyelem, kicsim!
– Jó, jó! Neked is van, apa? Meg anyának is?
– Igen –mosolyodott el apukája–, hiszen ez a legfontosabb.
AboutMezo
