Jóska régi pénzeket és bélyegeket gyűjtött. Gondosan vigyázott arra, hogy más ne nyúljon a kincseihez.
Egy napon azonban az történt, hogy amíg ő iskolában volt, a szomszédból
átment hozzájuk a kis Dávid, és miközben mamája beszélgetett, észrevétlenül bement Jóska szobájába, fölmászott Jóska ágyára, elérte a fali szekrényt, és a bélyegalbum néhány lapját kitépte, a markába pedig néhány érmét szorított.
Amikor Jóska hazaérkezett, édesanyja kíméletesen közölte vele a történteket, és fölajánlotta, hogy segít visszaragasztani a kitépett lapokat, az érméket pedig meg fogják találni, mert a kicsi nem vitte el magával.
Jóska jajveszékelt:
– Ó, az a rossz kölyök! Tönkretette a gyűjteményemet, soha nem lesz olyan szép és rendes, amilyen volt, akár ki is dobhatom!
Anyja nem értett vele egyet, és amikor látta, hogy a vigasztaló szavak leperegnek a fiúról, összevonta a szemöldökét:
– No fiam, akkor nézzük csak, mi a tanulnivaló a történtekből!
Jóska zokogott:
– Mit lehet tanulni egy tönkretett gyűjteményből?
– Ha megérted, meg is vigasztal, és egész életedre szól. Figyelj!
– A Bibliáért nyúlt: – „Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is!” (Máté 6,21). Maga az Úr Jézus mondta ezt a magyarázatot, hogy ne gyűjtsünk magunknak földi kincseket, mert a rabjai leszünk, pedig azok mulandó dolgok. Gyűjtsünk azonban mennyei kincseket, azok örökértékűek…
– Milyenek a mennyei kincsek? – hagyta abba a sírást Jóska.
– Amelyekben az Úr Jézus örömét találja. Ha szeretjük az embereket, igyekszünk mások hasznára élni, és ha választanunk kell, ne a magunk öröme legyen első helyen…
– Sose mondtátok, hogy bűn az, ha valakinek bélyeggyűjteménye van!
– Nem is bűn – hangzott a válasz -, de az már igen, ha fontosabb lesz a szemünkben, mint az Isten és az emberek iránti szeretet. Így már érted?
– Értem, anyukám! – És Jóska letörölte a könnyeit.
Ne legyetek kincseitek rabjai!
AboutMezo
