Szívemben hallom, hogy azt mondod: Az én arcomat keressétek! A te arcodat keresem, ó, URam! Zsolt 27,8
Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. Fil 4,6
Dávid ugyanazt élte át, amit Péter apostol, amikor Jézus a tengeren járt. Péter megtapasztalta, hogy amíg Jézusra néz, és nem a félelmetesen háborgó tengerre, addig járhat a vízen. Dávid pedig szívében hallotta, hogy az Úr arra bíztatja, hogy ne a nehéz körülményekre, az üldözőire, rosszakaróira, rágalmazóira tekintsen, hanem keresse Isten arcát. Vagyis gondoljon az Úrral való kapcsolatára, az átélt győzelmekre, szabadításokra, a kapott ígéretekre, és a jelenben való gondoskodására. Dávid így imádkozik még: „Egyet kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam életem minden napján; hogy nézhessem az ÚR szépségét, és gyönyörködhessem templomában” (4. vsz.). Amíg betölt engem az, hogy milyen csodálatos Istenem van, ezt szemlélem, ebben gyönyörködöm, addig nem marad hely a félelemkeltő gondolatoknak és az ellenségeim miatti aggodalmaskodásnak. Addig el vagyok rejtve az Úrban: „Bizony, elrejt engem hajlékában a veszedelem napján, betakar sátra rejtekében, sziklára emel föl engem” (5.v.). Mert addig nem érhetnek engem az ördög tüzes nyilai. Dávid már Péter apostol előtt 1000 évvel rájött arra az igazságra, hogy a nehézségek úgy küzdhetők le, ha az Úr arcába nézünk.
Pál apostol szavai a Fillippi Levélben összecsengenek ezzel a zsoltárral. Mert amíg Jézusra nézek, vagyis az Ő megtartó erejére és hatalmára gondolok, addig nem fogok aggodalmaskodni semmi felől. Mert az különben hitetlenség lenne. Azt a bíztatást kapjuk, hogy miközben meg vagyunk győződve arról, hogy az Úr látja a nehéz helyzetünket, és van hatalma segíteni, adjunk hálát az Ő hűségéért, és mondjuk el hittel és bizalommal a nehézségeinket, és tegyük a kezébe. Ennek az lesz az eredménye, hogy az Isten minden értelmet felülhaladó békessége fog eltölteni. Mert csodálkozni fognak, hogy miért vagy ilyen nyugodt, hogy tudsz örömmel helytállni, amikor – szerintük – semmi okod sincs rá. A következőkben azt is elárulja az apostol, hogy a kulcs ehhez a békességhez az, ha az Úr arcába nézel: „Továbbá, testvéreim, azokról gondolkozzatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik szeretetreméltók, amik jó hírűek, ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes” (Fil 4,8).
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
