2001. szeptember 11-e után Billy Graham lányával készítettek interjút, és a riporternő (Jane Clayson) megkérdezte tőle: „Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?”
Anne Graham nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott: „Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk szeptember 11-én történt, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen úriember, ezt meg is tette, csendbe hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket egyedül?
Tudom, nagyon sok levél ment körbe szeptember 11-ével kapcsolatban, de ez igazán el kell, hogy gondolkodtasson. A legutóbbi történések fényében, terrortámadások, iskolai lövöldözések, gyermekek által elkövetett gyilkosságok, stb., lássuk csak, azt hiszem, ez akkor kezdődött, mikor Madeline Murray O’Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrégen találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában. – A Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd a szomszédodat (felebarátodat), mint magadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán dr. Benjamin Spock az mondta, ne fenekeljük el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megrongálódik, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja, miről beszél, És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnökök jobb, ha nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskolai vezetők azt mondták, a tanári kar tagjai inkább ne is érintsék meg a diákokat, mert nem akarunk rossz reklámot az iskolának, és semmiképpen nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket (nagy különbség van a fegyelmezés és megérintés, valamint a verés, pofozás, megalázás, megrúgás, stb. között!). És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk azok fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve akár az Elnököt is) a magánéletében, amíg van munkánk, és a gazdaság jól működik. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nők képeivel és hívjuk ezt a női test szépsége feletti egészséges, természetes csodálatnak. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki eggyel tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyerekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga feljogosítja erre őket. Ezen ügyek következetlen kezelésével, netán üzleti érdekek előtérbe helyezésével, ne adj Isten korrupció hatására elfelejtődtek. És mi azt mondtuk, rendben.
És aztán a szórakoztató ipar azt mondta, csináljunk TV-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, erkölcstelenséget, gyilkolást, mészárlást reklámozzák és a tiltott szexet. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különböző sátáni témákat dolgoznak fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán jött a korrupció, megvesztegetés, bank botrányok, csőd bűntettek, az állami szinteken elszámoltatásra nem került milliárdok, majd a belefásulás az egészbe. És mi azt mondtuk, rendben.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat. Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van ahhoz, hogy „AZT ARATJUK, AMIT VETÜNK.”
„Kedves Isten! Miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályában? Tisztelettel, Egy Érintett Tanuló”
Válasz: „Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolákból. Tisztelettel: Isten.”
Furcsa, milyen egyszerű az emberek számára megvetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy pokolra a világ. Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki „Hiszek Istenben”, miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén „hisz” Istenben. Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük viccek ezreit, és bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, durva, vulgáris és obszcén dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolában és a munkahelyen. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lánggal lobogó vasárnap, és láthatatlan keresztyén a hét további részében.
Nevetsz?
Furcsa, hogy mikor továbbítod ezt az üzenetet, nem fogod sokaknak a listádon elküldeni, mert nem vagy biztos afelől, hogy mit hisznek, mit fognak gondolni rólad, ha ezt teszed. Furcsa, hogy jobban érdekel, amit az emberek mondanak Rólad, mint amit Isten mond rólad. Gondolkozol? Add tovább, ha úgy gondolod, hogy megéri. Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki nem fogja megtudni, hogy ezt tetted. Azonban ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne ülj vissza, és ne panaszkodj arról, hogy nincs szerencséd, és hogy milyen rossz bőrben van a világ!
AboutMezo
