Béla végre elhatározta, hogy átrendezi a szobáját, és már kezdte eltologatni a bútorokat, amikor az egyik szekrény mögött megütközve látta, hogy a tapétát alaposan összefirkálta valaki. Méghozzá egyáltalán nem művészi módon. Valami kisgyerek lehetett. Béla a kishúgára gyanakodott, bár el nem tudta képzelni, hogyan férkőzhetett a kislány a szekrény mögé.
– Nem Terike volt -világosította föl az anya, amikor neki is elkeseregte a dolgot-, te csináltad, kisfiam.
– De anyu, én nem emlékszem rá!
– Nem csoda, hiszen alig voltál kétéves. Én viszont sosem felejtem el, ahogy megrángattad a szoknyámat, és húztál befelé, nézzem meg a művedet! Még az is a szemem előtt van, ahogyan marokra fogtad a színesceruzákat, és még utólag is húztál egy-két vonalat. Azt sem tudtam, sírjak vagy nevessek! Kicsi voltál ahhoz, hogy megbüntesselek, megpróbáltam lemosni a falat, de eredménytelenül, és azért húztam elébe a szekrényt…
– Különös -vélte ezek után Béla-, hogy az ember nagyobb korában mennyire másként látja a dolgokat. Akkor büszke voltam az alkotásomra, igaz? -Nevetett.- Most meg akár szégyelhetném is magamat miatta!
– Hát… ha ezért talán nem is, de sok dologgal így van az ember -mondta anya. -Amikor kislány voltam, én is csináltam olyasmit, amivel föl akartam hívni a figyelmet magamra, később azonban sajnáltam, amit tettem. -De azért ebből a falfirkából okulhatsz is, hiszen előtted még ott az egész élet! Jusson olykor eszedbe, hogy olyasmit tégy, ami miatt később nem kell szégyenkezned!
Béla ebben teljesen egyetértett anyával, aki -miközben segített visszatolni a szekrényt a helyére, elmondott egy igei figyelmeztetést a Bibliából:
„De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál!” (Római levél 6,21).
A bűn szégyent hoz rád!
AboutMezo
