Sohasem

Tamara mérgesen becsapta maga mögött az ajtót.
– Soha többé nem állok szóba Marival -kiáltotta-, és ezt meg is mondtam neki!
Anya összeráncolta a homlokát:
– Soha? Az nagyon hosszú idő!
– Nem érdekel, milyen hosszú! Mari önző! Nem akart adni… -a többi nem hallatszott, Tamara bement a szobájába. Anya utánaszólt, hogy vegye fel a kabátját, mert meglátogatják Margit nénit.
Nem volt túl hosszú az út a városon át a Koloniál téri öregotthonba, Tamara magában még mindig a haragjával foglalkozott. Többször elkísérte anyját ilyen látogatásra, és már nem keltett benne olyan érzéseket, mint eleinte. Most azonban ijedten látta, hogy anya letérdelt az idős asszony tolószéke mellé, átölelte, úgy kérdezte, mi történt, mert Margit néni sírt. A kezében gyűrött levél volt, és egyre azt hajtogatta: Túl késő! Már túl késő!
– Mi túl késő, Margit néni? -törölgette anya a néni könnyeit, és nagyon oda kellett figyelni, hogy megértsék a töredezett mondatokat:
– Már nem tudok bocsánatot kérni…
Némi időbe telt, mire megtudták, hogy miről is beszél. Hazafelé menet aztán megbeszélték a szomorú helyzetet, hogy Margit néni és Sári néni, az egykori legjobb barátnők hosszú évek óta nem voltak egymással beszélő viszonyban. És most Sári néni meghalt.
– Oly szomorú az egész -mondta anya halkan-, Margit néni nem is emlékszik, min vesztek össze, de mindketten dacosan várták, hogy a másik alázza meg magát. Abban az időben hevesen bizonygatta Margit néni, hogy „soha többé” nem áll szóba Sári nénivel… Annyira haragudott rá, hogy azt sem tudta, mit beszél!
Egy ideig hallgatva mentek egymás mellett, majd Tamara megszólalt, és azt mondta, hogy amint hazaérnek, fölhívja Marit. Inkább ő kér tőle bocsánatot, nehogy megtapasztalja, hogy a „soha” milyen hosszú idő! És váratlanul az is eszébe jutott, hogy nemrég tanultak meg az ifjúsági körben egy éppen erről szóló Igét:
„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen, ahogyan az Úr is megbocsátott nektek” (Kolossé 3,13).

– Nézd, kislányom -mondta anya-, tudom, hogy ez nem könnyű, de miért választanánk mindig a könnyű dolgokat? – És Tamara most igazat adott anyjának.

Ne tartsatok haragot!

, ,

About