Jóska megvette azt az elektronikus játékot a zsebpénzéből. amelynek hirdetését annyiszor elolvasta az újságban. Nem szólt anyának, és attól tartott, ha megtudja, mennyibe került, visszaviteti vele, azért nyafogásra fogta a dolgot:
– Igazán nem is került olyan sokba… és tudod, hogy ezért én dolgoztam…
– Igen, és olyasmire költötted a munkával szerzett pénzedet, amivel csak néhány napig játszol, azután megunod, elő sem fogod venni. Miért nem vártál egy kicsit, és miért nem beszélted meg velem?
– Azért, mert sejtettem, hogy lebeszéltél volna róla -vallotta be Jóska.
Erre anya nem szólt semmit, Jóska pedig föllélegzett, úgy vélte, anyja már nem kifogásolja a játékot. Csakhogy az érdeklődése hamarabb elpárolgott, mint gondolta, már egy nap múlva sem találta olyan érdekesnek. Anya persze észrevette, hogy mással foglalkozik, és szóvá is tette:
– Nos, milyen az új játékod? Nemigen látom a kezedben…
Jóska nem válaszolt, a szalvétáját gyűrögette zavarában.
– Mi történt vele? -kérdezte anya szelíden.
– Semmi -válaszolta Jóska, majd azt suttogta: -nagyon haragszol rám, hogy megvettem?
– Nem haragszom rád, dehogy haragszom. Az ember olykor tudomásul veszi a tévedéseit, és ez most mindkettőnket tanított valamire…
– Mindkettőnket?
– Te nagyon akartad a játékot, nem kérted a tanácsomat, de nem is hallgattál volna rám. Hidd el, vannak esetek, amikor én is nagyon akarok valamit, meg is teszem anélkül, hogy kérném Isten tanácsát, vezetését. Máskor meg elhanyagolom azt, amiről pedig sejtem, hogy Isten akarata lenne…
Jóska hallgatott, majd azt mondta halkan:
– Anya, tudod, milyen jó, hogy ezt megmondtad nekem! Így látom, hogy te is tévedsz, nem vagy elérhetetlen magasságban fölöttem, és bizalmas merek lenni veled… és… még imádkozni is szeretnék veled! Mert ugye imádságban és az Ige olvasásában vehetjük észre, ha Isten nemet mond valamire?
– Igen, kisfiam!
„…a hitetekben mutassátok meg… az önuralomban az állhatatosságot!”
(2 Péter 1,5-6)
Ne kívánj meg mindent!
AboutMezo
