Valóban, mi a teendő, ha egyik gyerek egészen másképpen gondolkodik valamiről, mint a másik. Két testvérről van most szó, Szilviről és Mikiről.
Miki a kerékpárját javítgatta az udvaron, és egy nagy légy folyton a feje körül röpködött. Próbálta elhajtani, de csak-csak visszatért. Erre fogott egy befőttes üveget, addig ügyeskedett, amíg a légy beleszállt, és azt gondolta, amint készen lesz a javítással, kiviszi az erdőbe, legalább is a hozzájuk közel fekvő szélére, és ott engedi el…
Eddig minden jó lett volna, csakhogy Miki alig hagyott ki valami alkalmat, hogy a húgát ne bosszantsa. Odahívta magához:
– Ide nézz, mit fogtam! Ilyen nagy légy a lovak körül szokott keringeni, és valahogy idetévedt. Látod, milyen boldogtalan ebben az üvegben. De hát itt mérföldnyi körzetben nincsenek lovak, beviszem a te szobádba! Egészen jól meglesztek, nem?
Hogy erre Szilvi visítani kezdett, azon természetesen Miki jót nevetett, és csak azért is kergette őt az üveggel együtt. Szilvi anyja után kiabált:
– Anyu, mondd meg neki, hogy pusztítsa el!
Anya abbahagyta az ebédfőzést, hogy igazságot szolgáltasson gyermekei között:
– Miki, ne gyötörd a húgodat! Vidd ki a legyet a szabadba, és engedd el!
– Ne! – kiabált Szilvi, – ölje meg!
– Ilyen irgalmatlan vagy? – Jól van, no, már jó a biciklim, kiviszem az erdőbe, te kényeskedő!
Szilvi anyjához fordult:
– Miért vesződik vele annyit? Nem lenne egyszerűbb rálépni?
– Nem vetted észre, hogy Miki mennyire törődik az állatokkal?
És készakarva sem bánt senkit, különösen nem a gyengébbeket…
– Akkor engem miért bosszant?
– Mert te nem vagy gyenge, és csakugyan mindjárt képes vagy bosszankodni!
– Ez sajnos igaz, de mondd, anyu, egy olyan piszkos, nagy légy, amely nincs is a helyén közöttünk, nem érdemelné meg, hogy eltapossák?
– Hm. Lehet, hogy igazad van, de azért én örülök, hogy Isten nem gondolkodik hasonlóképpen. Mert bizonyos értelemben mi is olyanok vagyunk, mint ez a légy. Szennyesek vagyunk, ingereljük Őt, és Ő szentségében eltaposhatna bennünket. De irgalmas hozzánk. Tudod, mi az irgalom? A meg nem érdemelt szeretet, könyörület.
Szilvi meglepetten hallgatta anyját, aki indult már újra a konyha felé. Még azt mondta neki:
– Szilvikém, az csak hasonlat volt, és minden hasonlat sántít. Ne is gondolj többet a légyre, csak azt jegyezd meg az egészből, hogy Isten bűneink ellenére sem semmisít meg bennünket, ad alkalmat arra, hogy megtudjuk, mi az Ő akarata velünk,
„Isten kegyelmes és irgalmas…!” (Nehémiás 9,31).
Gondolj Isten irgalmára!
AboutMezo
