Amikor az ember önéletrajzot ír, akkor abban rengeteg időpont, hely, esemény szerepel, amelyek az életünknek fontos állomására utalnak. Én is szeretném leírni az önéletrajzomat, de egy kicsit más megvilágításból.
Amikor jó pár évvel ezelőtt megszülettem, mint általában szokták, engem is megkereszteltek. Ahogyan cseperedtem és iskolába kerültem, lehetőségem volt arra, hogy hittan órákra járjak. El is kezdtem, de annyit kellett tanulni, ott voltak a számonkérések, a szigorúság, hogy abba is hagytam. A szüleim sohasem kényszerítettek semmire sem, amit mi nem akartunk, így nem jártam már tovább.
Teltek tovább az évek, tizenéveimbe érve, amikor az embernek az értelme jobban nyiladozik, egyre többször kezdtem el az életemet vizsgálni. Rendes, jó, segítőkész gyereknek mondtak, de belül senki sem tudta, hogy milyen gonosz gondolatok, indulatok vannak. Egyre értelmetlenebbnek láttam e földi létet, hiszen az ember megszületik, tanul, dolgozik, többség megházasodik, gyermekei lesznek, majd állandóan gyűjtöget házra, kocsira, és egyéb dolgokra és közben bármikor meghalhat. Ennyi lenne az egész? Akkor minek ez a sok gürizés, tanulás? Nincs semmi értelme, a sírba semmit sem vihetek magammal. Arra gondoltam, hogy véget kellene vetni az életemnek még most, minek szenvedjek annyit, ha a vége úgyis ugyanaz, ezért nem mindegy, hogy meddig kell még húzni az igát.
Miközben ilyen gondolataim voltak, egyre többet találkoztam egyik régi ismerősömmel, akivel sokat beszélgettünk, és őszintén elmondtam neki mit is érzek, gondolok valójában.
Az idő tovább csordogált, és ez a valaki egyszer megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem elmenni vele csendesnapra.
Azt se tudtam, hogy mi ez, milyen alkalom, de valami hajtott, hogy elmenjek. Arra gondoltam, hogy ott vallásos emberek lesznek, bajom biztosan nem esik. Így aztán szívesen mentem.
Ezen a napon sokat énekeltünk Istenről, voltak előadások, amelyek szintén róla szóltak.
Ott hallottam először egyértelműen, részletesen arról, hogy Isten, egyszülött Fiát, Jézust engedte meghalni a bűneim miatt, és arról is, hogy Ő fel is támadt a halálból, hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen. Ez az élet már itt a földön elkezdődik, és a mennyben folytatódik.
Eközben én is szembesültem azzal, hogy az az út, amelyet eddig jártam nem jó irányba visz, s megérthettem azt is, hogy Jézussal lehet egy újat, tisztát kezdeni. Megbántam a bűneimet, és bocsánatot kértem tőle.
Így nem kell már, hogy a féltékenység, harag, gyűlölet, önzés, irigység uralkodjon rajtam, és végre célt, reményt kapott az életem.
Elkezdtem olvasni a Bibliát, gyülekezetbe is elkezdtem járni, hogy minél több mindent megtudjak róla.
Nekem ez az ÉLET kellett, erre vágytam.
Ez van a Bibliában:
„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”
(Biblia, Pál apostol második levele a korinthusiakhoz, 6.fejezet, 2.verse)
Számomra az az augusztusi nap volt az a nap.
„Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.”
(Biblia, Zsoltárok könyve 34.fejezet 9.vers)
Azóta is nap, mint nap ezt tapasztalom, és egyszer sem csalódtam Istenben!
AboutMezo
