És ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják mindazt a jót, amelyet cselekszem velük, és félni és rettegni fognak mindazért a jóért és békességért, amelyet szerzek nekik! Jer 33,9
Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint békességben, mert szemeim látták a te üdvösségedet, amelyet minden nép szeme láttára készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására és népednek, Izráelnek dicsőségére. Lk 2,29-32
A keresztyének egyik feladata az, hogy megdicsőítsék Istent, vagy megdicsőüljön bennük Krisztus. Jeruzsálem feladata is az volt, arra választotta ki Isten, hogy a népek között világosság legyen, és rámutasson az egy igaz Istenre, és ezáltal Isten megdicsőüljön, vagyis a Föld minden népe meglássa, hogy csak egyetlen Isten van, és Nála nincs hatalmasabb, kegyelmesebb és csodálatra méltóbb.
Azonban, sajnos, Jeruzsálem, történelme során inkább szégyent hozott Istenre. Illetve nem tett bizonyságot Istenről. Inkább imádta a pogány népek isteneit, és követte a szokásait, mintsem ragaszkodott volna az egy élő Istenhez, és hallgatott volna a bölcs törvényeire, és azok szerint élt volna. Így a pogányok inkább igazolva látták önmagukat, és a bálványimádásukat. Nem így van-e ez ma is? Keresztyénként sónak és világosságnak kellene lennünk ebben a sötét világban, és meg kellene látszódnia rajtunk Isten dicsőségének azáltal, hogy engedelmeskedünk Neki, és úgy élünk, ahogyan Igéjében tanítja, és ezek által élvezzük az áldásait, és csodálatos békességünk legyen. De mivel a keresztyének is inkább igazodnak a világhoz, mintsem Isten Igéjéhez, és inkább imádják azokat a dolgokat, amiket a világ istenít, és nem az élő Istent, sajnos az életükön nem is mutatkozik meg Isten áldása, így a világ igazolva látja önmagát, és semminek tartja az Istenbe vetett hitet.
Azonban Istennek kegyelmes terve van Jeruzsálemmel: „Megtisztítom őket minden bűnüktől, amellyel vétkeztek ellenem, megbocsátom minden bűnüket, amellyel vétkeztek ellenem, és gonoszul föllázadtak ellenem.” (Jer 33,8) Isten nem törődik bele, hogy neve ne dicsőüljön meg. Neki továbbra is az a terve Jeruzsálemmel, hogy általa megdicsőüljön. Isten azt fogja munkálni, hogy meglátja bűneit és bűnbánatra, és Jézus Krisztusba vetett élő hitre jut, Isten pedig megtisztítja őket minden bűnüktől, megbocsát nekik, és sok jót tesz velük, és békességgel ajándékozza meg őket. Ekkor megdicsőül a neve a népek előtt. Érdekes a népek reakciója: félni és rettegni fognak a jó miatt, amit hallanak, és látva Jeruzsálem békességét. Amíg Isten büntetése sújtotta Jeruzsálemet, nem féltek, hanem nevettek. Most viszont megtapasztalják, hogy semmi erejük és hatalmuk sincs Jeruzsálemmel szemben. Nem tudják megakadályozni a jót, amit Isten tesz velük, és nem tudják megrontani a békességüket, amivel rendelkeznek, háborút sem képesek szítani ellenük.
Ami Izráellel testi képpen történik, az a keresztyénnel lelki módon. De a keresztyénnek is előbb meg kell térnie. Sőt, nem is beszélhetnénk keresztyénről, amíg valakinek nincs élő hite Jézus Krisztusban. A meglankadt keresztyénnek pedig meg kell újulnia. Mindenképpen meg kell látnia, hogy „honnét esett ki”, mikor „hagyta el az első szeretetet”, és vissza kell térnie arra az alapra. Ma a keresztyének szemét túlságosan lekötik az evilági bálványok, a világ kívánsága. Nem ezekre kellene tekinteni, hanem meglátni Isten dicsőségét, Jézus Krisztust. Mert nem az az igazi hőstett és nagyság, hogy valaki beveti az erejét és a hatalmát, és porrá zúzza az ellenségeit, hanem az, hogy lemond az erejéről, a hatalmáról, és kiszolgáltatja magát ellenségének, hogy minket embereket megmentsen! Ez az igazi hőstett és nagyság! Ez az igazi dicsőség! Az, amit Isten Jézus Krisztusban tett. És Tőle származik az igazi világosság. Nem látjuk és nem értékeljük helyesen a körülöttünk zajló eseményeket, és a saját életünket sem, ha nem Isten világossága ragyog ránk. Mert a világosságban tökéletes a látás, a sötétségben torz.
Akkor dicsőül meg bennünk Krisztus, ha az Ő világosságában megláttuk bűnös és elveszett voltunkat. Ugyanakkor az Ő világosságában megláttuk a drága kegyelem ajándékát, és azt hittel elfogadtuk. És az Ő világosságában tesszük a világosság cselekedeteit. Akkor a körülöttünk élők látni fogják az áldásainkat és a bennünk lakozó békességet, és tisztelni fogják Istent. Lesznek olyanok is, akik keresni fogják, és meg is találják. Ezáltal pedig méginkább növekszik Isten dicsősége. Imádkozz azért, hogy megdicsőüljön benned Krisztus!
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
