Szolgám vagy, kiválasztottalak, és nem vetlek meg. Ézs 41,9
Elvetette Isten az ő népét? Semmiképpen! Róm 11,1
Bennem olyan kép él a szolgáról – és lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül -, hogy milyen rossz neki: parancsolgatnak neki és mindent teljesítenie kell, ki kell szolgálnia másokat és ő ezt rosszkedvűen teszi, mert nem a maga ura.
Aztán elcsodálkoztam Ábrahám szolgájának a történetén. Egyáltalán nem tűnt boldogtalan embernek, sem elnyomottnak, hanem inkább nagyon is megbecsültnek. Azon pedig végképp elcsodálkoztam, hogy Ábrahám mennyire megbízott benne, a szolga pedig mennyire hűségesen, a legjobb tudása szerint teljesítette a feladatát, mintha a saját vagyona és a saját fia felől gondoskodna! Ábrahám megöregedett, és megeskette a szolgáját, hogy menyasszonyt hoz a fia számára Háránból, de Izsákot nem viszi oda vissza. Azért ez egy nagyon felelősségteljes küldetés, és hogyan merte Ábrahám a menyasszony kiválasztását egy szolgára bízni?! Azonkívül rengeteg vagyont is a kezére bízott, és semmi nem garantálta azt, hogy ez a szolga nem fog meglógni a mérhetetlen gazdagsággal. Egyedül a bizalom volt a garancia. A történetben pedig azt látjuk, hogy a szolga igyekszik olyan lenni, mint Ábrahám, és teljes mértékben Izsák javát nézi. (Pedig irigy és rosszindulatú is lehetett volna, hiszen pár oldallal korábban azt olvassuk, amikor Ábrahám fiú utódért könyörög, hogy abban az esetben, ha nincs utód, ez a szolgája lesz az örököse! 1Móz 15,2-3) Ami pedig még elképesztőbb, hogy ez a szolga teljesen azonosult urával, még a hitben is. Ahogyan Ábrahámtól látta, úgy fogott hozzá a feladat elvégzéséhez: kikérte Isten tanácsát és vezetését.
Isten szolgájának lenni, vagy Jézus Krisztust szolgálni, nem megvetendő dolog, hanem kiváltság. Először is azért, mert az ember nem független és önálló, ahogyan szereti magáról képzelni, hanem a bűn rabszolgája. Ez azt jelenti, hogy döntéseit a bűn kényszere hajtja, a vágyait a benne lakó bűn irányítja és határozza meg. A bűn pedig nem becsüli a szolgáit, hanem lealacsonyítja, és meggyötri. Jézus Krisztus viszont azért jött, hogy felszabadítson ebből a rabszolgaságból. Jézus Krisztus nem nyom el, hanem felemel, és megajándékoz a bizalmával, mi pedig szolgáiként azonosulhatunk Krisztussal. Javakat bíz ránk (mennyei javakat főleg), és azzal gazdálkodhatunk, és tanulhatunk Tőle, az Ő példájából, hogy hogyan járjunk, éljünk, és hogyan fordítsuk ezeket mások hasznára, áldására. Ez egy bizalom kapcsolat. Ez egy hit kapcsolat, ez egy szeretet kapcsolat.
Isten nem csak minket, keresztyéneket (Krisztus követőket) választ ki szolgájául, és ajándékoz meg a bizalmával, hanem annakidején kiválasztotta Ábrahám utódait is, a zsidó népet. De ők végül megvetették a Messiásukat, a törvényt akarták szolgálni, meg a saját teljesítményüket, és nem Jézus Krisztust. Ezért Isten új népet választott, minden népből azokat, akik hisznek Benne, és hajlandók Neki engedelmeskedni. De Isten kegyelmes, és nagyra becsüli Ábrahámot, a szolgáját! És Ábrahámért soha sem mondott le a zsidó népről. Ma rejtett módon azon munkálkodik, hogy felismerjék Messiásukat, bűnbánattal megtérjenek, és elfoglalhassák újra azt a kiváltságos helyüket, hogy Istennek élnek és szolgálnak a világban.
Bárhol vagy és bármilyen foglalkozásod is van, mindig gondolj arra, hogy kiváltságos dolog, hogy Istennek élhetsz és szolgálhatsz!
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
