Azután azt mondta az ÚR Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni. Szerzek neki hozzá illő segítőtársat. 1Móz 2,18
Jézus, amikor látta, hogy ott áll az anyja és az a tanítvány, akit szeretett, azt mondta az anyjának: Asszony, íme, a te fiad! Azután azt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.
Jn 19,26-27
Isten szeretet, és az embert is szeretet-közösségre teremtette. Tulajdonképpen azzal, ahogyan szeretjük egymást, bizonyságot teszünk egymásnak és a kívülállóknak Isten szeretetéről, és ezzel megdicsőítjük Isten nevét.
Nem jó az embernek egyedül lenni. Szükségünk van egymásra, szükségünk van szeretetre, és arra is, hogy szeretetet adhassunk. Nem jó a hívő embernek sem egyedül lenni, szüksége van a hívők közösségére, a gyülekezetre, ahol kapja és megosztja a Szentlélek ajándékaként érkező áldást. A férfi és a nő egy életre elköteleződik egymás iránt. Ez kifejezi, hogy így kell elköteleződnünk az egyetlen Isten iránt. A férfi és a nő teljesen odaadja magát a másiknak, ami azt fejezi ki, hogy Isten elvárja, hogy a teljes valónkat és életünket adjuk oda neki. Ahogy sóvárog a menyasszony a vőlegény után, olyan vággyal kell várnunk Jézus eljövetelét, és kívánnunk a vele való találkozást. Az a hűség, ami szükséges a házasság fenntartásához, kifejezi, hogy hűségeseknek kell lennünk Istenhez.
Isten hozzá illő segítőtárssal áldotta meg a férfit. Amikor Ádám elnevezte az állatokat, és szétnézett közöttük, nem talált hozzá illő társat. Emberhez csak ember lehet illő. Ezért Isten „korrigálta” a teremtést. Még van egy hiány: kell egy hozzá illő segítőtárs. Figyeljük meg, hogy egy férfihez egy nő illik, és ketten együtt alkotnak egy egészet! Minden más elképzelés, ami ezt kétségbe vonja, vagy megrontja, az Isten elleni lázadás, sőt, Isten megcsúfolása és gyalázása. Mert az egy férfi és egy nő közötti élete szóló kapcsolat képe, és bizonyságtétel az Istennel való kapcsolatunkról! Ha ebből csúfot űzünk, magából az élő Istenből űzünk csúfot, és megszentségtelenítjük a nevét. Sajnos a bűn megrontotta a férfi és a nő közötti harmóniát. Segítőtárs ma azt is jelenti, hogy Isten egymásra bízott bennünket, hogy a hibáink korrigálódjanak, és emlékeztessük egymást Isten (annak ellenére való) szeretetére és hűségére.
Isten családi kapcsolatokat is teremtett, valamint baráti és más közösségeket is. Ezek lazább és szélesebb kapcsolatok, mint a házastársi közösség. A házastársi közösségbe nem fér bele még egy személy, és az az egy is tőlünk ellenkező nemű lehet, de barátaink száma, vagy gyülekezeti közösségünk az bármekkora lehet. Ezeknek a közösségeknek is az alapja a szeretet. Hogy egymásra odafigyelünk, és: „Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is” és: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt” (Fil 2,4-5). Isten sokféleképpen bízott egymásra bennünket. A gyermekeket rábízta a szüleikre, hogy neveljék fel őket, majd megfordul a helyzet, és az idős szülőket a gyermekeikre bízza, hogy segítsék őket. Az édesapákra például azt bízta, hogy a „szerető Mennyei Atya” képének a kiábrázolói legyenek gyermekeik számára. A barátokat egymásra bízta, hogy megosszák egymással gondolataikat, a hitben támogassák egymást, és akár építő kritikát gyakoroljanak egymással szemben. A munkatársakat arra adta, hogy együttes erővel olyan dolgokat is képesek legyenek elvégezni, ami egyedül lehetetlen lenne, és hogy szakmai kérdésekben segítsék egymást. A gyülekezet közösségét pedig arra adta, hogy a közösség megtartson a hit helyes ösvényén, és a Szentlélek ajándékait megosszuk egymással, egymás épülésére, lelki fejlődésére és gazdagodására. Milyen boldogak lehetnének az emberek, ha minden közösség és kapcsolat hűen betöltené Isten által meghatározott szerepét és szolgálatát!
Jézus is tekintettel volt ezekre a szükségleteinkre. Noha Ő az Istennel egyenlő, és Mária nem úgy az anyja, ahogyan a földi gyerekeké a saját édesanyjuk, mert Jézus nem tartozott Mária fennhatósága alá, noha megalázta magát, és gyerekként engedelmes volt neki. Jézus különleges küldetéssel érkezett. Tudatosan készült a világ megváltására, a keresztre. A világ legfontosabb dolgát végezte el, amikor föláldozta magát mindannyiunkért. Mégis törődött ilyen „apró-cseprő” dolgokkal, hogy Máriának hiányozni fog. Jánosnak pedig hatalmas megtiszteltetés lehetett, hogy Jézus helyébe léphetett ezen a téren.
Senki sem fölösleges ezen a világon. Minden mindennel összefügg. Szüksége van az erősnek a gyengére, és fordítva, a gyámoltalannak a gyámolítóra és fordítva, a gyereknek a szüleire és fordítva, a betegeknek az egészségesekre és az egészségeseknek a betegekre, a gazdagoknak a szegényekre és a szegényeknek a gazdagokra… stb. Isten minden egyes kapcsolaton keresztül nevelni, tanítani és vezetni akar bennünket, hogy lelkileg épüljünk, gazdagodjunk. Hogy a jó tulajdonságaink erősödjenek, és gyengüljenek a rosszak, hogy minél inkább kiábrázolódjék bennünk Krisztus.
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
