Mielőtt elmentem egy ifjúsági hétre, tudtam változnom kell. Már többször hallottam erről a változásról, de szívvel nem éreztem.
2005. augusztusában elmentem egy csendesnapra. Ez volt az első kapcsolatom a gyülekezettel. Valami már ezen a napon is nagyon megfogott. Ennek a napnak hatására 2006. januárjában beléptem az ifjúságba. Sok ismerős arc volt, mégis teljesen idegenek.
De szépen lassan sikerült beilleszkedni, és ezért nagyon hálás vagyok.
Szerettem oda járni, de tudtam: nem vagyok olyan, mint a többiek. Láttam bennük a boldogságot, szeretetet. Nem értettem, ők miért „olyanok”. Ezeken az alkalmakon mindig hallottam „valami olyasmit”, hogy kegyelmi idő, Jézus szeretete, bűnök bocsánata. Ésszel már ott is felfogtam mit jelent, de nem tudtam hogyan tovább. Görcsösen kerestem a választ emberekben és kényszeríteni akartam olyan beszélgetést, ami nem Isten akarata volt.
A márciusban megrendezett ProChrist rendezvény sorozatból valami nagyon megfogott: én is bűnös ember vagyok. Ami egyre jobban nyomasztott. Minden nap látszólag boldogan értem a gyülekezeti házba, de az Úr nap, mint nap rámutatott a bűneimre, ami nagyon fájt, ezért a fájdalom miatt nem akartam Istenhez fordulni. Úgy gondoltam bárkihez, csak ne hozzá.
Tudtam, hogy nincs olyan ember, aki segíteni tud, de mégis ezt kerestem. Úgy hittem, ha nem is segítenek, legalább foglalkoznak velem.
Ez a dolog annyira elvakított, hogy senkire sem figyeltem. Talán ez a dolog épített gátat Isten és közém. Annyira akartam az Urat, hogy mindent láttam, csak az Ő akaratát
nem.
Az ifi héten ezt az igét kaptam egy lapra írva: „Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ
lakói.”
Mikor megkaptam az igét, nem akartam elolvasni. Féltem, hogy az Úr olyan dolgot mond, ami nekem fájhat. De miután elolvastam, Isten azt mutatta meg, hogy Ő tudja mi van a szívemben, és már akkor is számon tartott, amikor még az életem nélküle éltem. Ez egy jó megerősítés volt számomra.
2006. augusztus 3-án az Úr gyermekévé fogadott engem. Most már én is mondhatom azt az igét, amit szintén ezen a héten kaptam:
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.”
Az Úr azóta is szüntelenül gondoskodik rólam, és mindent elrendez körülöttem. Még a héten felmerült bennem egy kérdés: nem tudtam, hogy mondjam el a többieknek ezt a
változást, ami történt velem. De Isten ebben is segített, Ő mindent elrendezett.
Azóta az Úré vagyok, amiért nagyon hálás vagyok neki!
AboutMezo
