Isten minden csapás előtt elmondta Mózeséknek, hogy mit kell tenniük.
Az első csapásnál a Nílus partjára kellett mennie, ahol a botjával rá kellett ütnie a folyóra.
Isten vérré változtatta a vizet.
A víz megbüdösödött. A halak elpusztultak benne! A nép sem tudott többé inni belőle.
De a fáraó még mindig megkeményítette a szívét. Nem akarta, hogy az izraeliták elhagyják Egyiptomot.
Mózes újra kérlelte a fáraót, hogy engedje elmenni őket. De a fáraó ismét nemet mondott.
Ekkor Isten egy másik csapást mért rájuk: Egész Egyiptomot ellepték a békák. Minden egyes ház, minden egyes helyiség telis-tele volt békákkal.
„Járjatok közbe értem Istennél, hogy vegye le rólunk a békákat!” – kérte a fáraó. – Utána el fogom engedni a népeteket.” De amikor a békák eltűntek, a fáraó nem változtatta meg korábbi elhatározását. Nem engedte szabadon a rabszolgákat.
Ekkor Isten több milliárd szúnyogot küldött rájuk. Mindent elleptek. Amíg el nem múlt a csapás addig most is azt mondta a fáraó, hogy elmehetnek, de utána megváltoztatta a döntését és nem engedte el a népet.
Aztán Isten legyekkel árasztotta el az országot. Isten betegséggel verte meg az egyiptomiak állatait, de az izraelieké egészségesek maradtak.
Isten fájdalmas fekélyekkel fertőzte meg a népet, amelyektől az rettenetesen szenvedett. De a Fáraó még mindig ellent állt Istennek.
Isten jégesőt zúdított egész Egyiptomra, majd sáskák lepték el, s ezek felfalták az ország összes termesztett növényét.
Ekkor Isten három napon keresztül sötétségbe burkolta Egyiptomot. De a makacs fáraó még mindig nem akarta elengedni az izraelitákat.
Amíg tartott egy-egy csapás addig azt mondta elmehetnek, de mihelyt megszűnt, nem engedte el őket.
A következő történetben a 10. csapásról lesz szó és megtudhatjátok, hogy mi történt a zsidó néppel.
AboutMezo
