Egyiptomban élt egy zsidó család, akiknek már volt egy lányuk, akit Mirjámnak hívtak és egy három éves kisfiúk, Áron. Most még egy fiú született. Boldogok? Igen, mert minden gyermek Isten ajándéka. De gondjuk is van. Hisz a fáraó nemrég adott parancsot, hogy minden zsidó újszülött fiúgyereket dobjanak a Nílusba.
Az anya magánál tartotta újszülött fiát, amíg csak lehetett, mert különlegesen szép és egészséges gyerek volt. Három hónapig rejtegette, ami aztán mégis veszélyessé vált. Három hónapos csecsemőt már nem lehet csöndben tartani. Az egyiptomiak biztosan megtalálnák! Ők nem tudják tovább védeni; csak az Úr tudja megmenteni.
Az édesanya szomorú elhatározásra jutott, a gyermeke nem maradhat a házban. Vett egy gyékénykosarat, szurokkal és gyantával kívül-belül bekente, hogy ne süllyedjen el. Berakta gyermekét a kosárba, ráerősítette a tetőt, és kivitte a Nílus partjára. Majd elhelyezte a magasra nőtt sás közé, Istenre bízva.
Reménykedtek, hogy valaki megtalálja a gyermeket, és felneveli. Isten megmenti a biztos haláltól.
A fáraó lánya talán minden reggel arra jött udvarhölgyeivel, hogy megfürödjön a folyóban, a Nílusban. Most is így történt. Mirjám látta, hogy közelednek.
Míg udvarhölgyei a vízparton sétáltak, a fáraó leánya bement a vízbe. Egyszer csak észrevette a nád közé rejtett kosárkát. Kíváncsian hozatta ki a szolgálójával. Levette a fedelét, meglátta a síró kisfiúcskát, és megszánta. Mindjárt látta, hogy a héberek gyermekei közül való. Elhatározta, hogy megmenti a vízbefúlástól, örökbe fogadja.
Mirjám, aki mindvégig elrejtőzve figyelte, hogy mi lesz a kisöccsével, most bátran odament. Felcsillant előtte öccse megmentésének lehetősége.
„Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket?” – kérdezte. S természetesen az anyjára gondolt.
A fáraó lánya szívesen fogadta a jó ötletet. Mikor Mirjám az anyjával visszatért, megparancsolta: „Vidd magaddal ezt a gyermeket, és szoptasd! Megadom jutalmadat.”
A kisfiú újra hazakerült.
Amikor megnőtt a gyermek, hogy búcsút kellett venni tőle. Elég nagy lett, hogy elvigyék a palotába.
A fáraó leánya saját fiaként fogadta. Egyiptomi nevet adott neki: Mózes. Azért nevezte így, mert a vízből mentette ki. Így gondoskodott az Úr Mózesről. Nemcsak a biztos haláltól mentette meg, hanem úgy vezette, hogy kora legjobb nevelését kaphassa, s ezáltal készüljön későbbi küldetésére.
AboutMezo
