Késésben vagyok már megint. Ez a rohanás. És persze pont most fogyott ki a rotringom hegye. Kapkodva húztam ki a fiókokat, keresve a rotringhegyeket. Kisvártatva meg is találtam. De annyira kapkodtam, hogy kicsúszott a kezemből az egész, s mind a földre hullva, szinte maradék nélkül eltört. Szomorúan és idegesen vettem tudomásul a tényt.
Lassan lehajoltam. Hirtelen képek rémlettek fel. Én is így összetörtem,
mikor még nem ismertem Istent. Eszembe jutottak az évek, melyek alatt úgy éreztem magam, mint egy használhatatlan ember. A rotringhegy a tokban nem sokat ér. A rotringhegy a kézben csak pár pillanatig fog, mert utána eltörik kezünk szorításától. A rotringhegy csak a rotringba való. Egyedül az az a hely, ahol olyan funkcióban és olyan pozícióban van, hogy nem csak biztonságosan működhet, de hasznosnak is bizonyulhat.
Idegességem és feszültségem hirtelen elpárolgott. Hiszen tudom, hogy Isten kezébe kerültem. Tudom, hogy Isten hasznossá tett. Tudom, hogy az én törékeny, mihaszna életemet felhasználja. Mint a rotringhegy rotring nélkül, olyan lennék én Isten nélkül. Teljessé teszi életemet.
Megdöbbent sokszor azoknak a szava, akik nem ismerik ezt a teljességet.
„Jó, jó ez a vallás, csak nem kell túlzásba vinni.”- mondják.
És még: „Nagyon sok mindenről le kell mondanom, ha hívővé válok.”
Én csak nézem, s búsan hallgatok. S szívemben felcsendül: egy teljesebb életet dobsz el. Összetörhet bármikor az életed anélkül a megmentő és megtartó kegyelem nélkül, amit Isten Jézus Krisztusban kínált fel nekünk.
Isten nem elvenni, adni akar. Fiát azért küldte a világba, hogy nem csak egy betlehemi kis jászolban, hanem a te szívedben is életre kellhessen. Ő egy új életet kíván adni neked. Ingyen kínálja kegyelmét. S vár rád. Még most vár… , de ki tudja mikor lesz késő?