Alig lehetett ellentétesebb természetű gyerekeket elképzelni, mint Juli és Joli, pedig testvérek voltak, ha nem is ikrek. Julinak könnyen eltörött a mécsese, Joli azonban akkor is tudott nevetni, ha valami bosszúság érte. Ha ő ejtette volna le a vajas kenyerét, természetesen a vajas felére, semmi esetre sem sírt volna, mint Juli, akit még az sem vigasztalt meg, hogy nővére segített felmosni a konyhakövet.
– Ne csinálj a dolgokból nagy ügyet -próbálta Joli vigasztalni-, ne nézd mindennek a rosszabb oldalát! Lehet a bajokon nevetni is!
– Olyant én még nem tapasztaltam -mormogta Juli, és nem sejtette, milyen hamar nyílik rá alkalom.
Vasárnap Klári néni, a vasárnapi iskolai tanítónő kissé késve érkezett.
–Ma reggel egy kis baj történt -mondta, miközben levetette a kabátját, és akkor egy pillanatig, hallgatott, majd nevetésben tört ki. – No nézzétek, hát nem elfelejtettem blúzt cserélni! Addig igyekeztem az otthoni bajt rendbe hozni, hogy ezt egészen elfelejtettem, pedig az is ma szakadt el! No, mit szóltok hozzá?
Az osztály nevetett, Klári nénivel együtt, aki azután komolyabbra fordította a szót. Mert hogy erről az esetről érdemes levonni a tanulságot:
– Látjátok az, hogy elfelejtettem blúzt váltani, közel sem olyan fontos, mint az, hogy miképpen veszem tudomásul, milyen képet vágok hozzá. Ha nevetek én is, senki sem csúfol ki, és csak önmagamnak ártok vele, ha minden kicsiség miatt bosszankodom!
– És ha valami nagy baj történik? -kérdezte valaki.
– Akkor is megtalálom a módját, hogyan viseljem el, mert tudom, hogy Isten vigyázz rám! És természetesen rátok is!
Julinak eszébe jutott, hogy ő az előző héten mennyi mindenen siránkozott, és elhatározta, hogy ős is arra fog ezentúl gondolni, hogy Isten vigyáz rá, mert szereti őt… Természetes, hogy az aranymondás is ezzel foglalkozott:
„A vidám szív a legjobb orvosság!” (Példabeszédek 17,22)
Legyetek vidámak!
AboutMezo
