Tudjátok, hogy ki a képmutató?
Az, aki megtévesztően viselkedik. Látszólag jónak, tisztességesnek, hibátlannak tűnik, de titokban, belül, mélységesen erkölcstelen ember. Más ember előtt megjátssza magát vagy úgy viselkedik, ahogy elvárják tőle.
Jézus elmondta, hogy mit jelent ez. Mi a felebarátunk szemében olyan hamar észrevesszük a szálkát, a magunkéban pedig a gerendát sem vesszük észre. Ezért vagyunk képmutatók. Előbb vegyük ki a gerendát a saját szemünkből, akkor már mi is jól fogunk látni, és majd utána vehetjük ki a szálkát a másik szeméből. Hiszen, ha meglátom, megbánom a bűneimet és Jézus megszabadít tőlük, akkor tudok úgy igazából a másik felé fordulni szeretettel, segítő szándékkal.
Jézus ezt a példázatot mondta annak az elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte:
Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.
A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz.
Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
Értitek a két ember közötti különbséget?
Legyetek ti is olyanok, mint a vámszedő, mert Isten csak az ilyeneken (bűnbánó szívű) tud segíteni, aki önigazult, jónak tartja magát, annak nem, pedig a Biblia ezt mondja: „Nincsen igaz ember egy sem.” (Pál apostol levele a rómaiakhoz 3,10b)
„…mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.”
(Pál apostol levele a rómaiakhoz 3,23)