Erzsike gumimatracon himbálózott a vízen. Örült is a vakációnak, de szomorkodott is, mert apa betegen feküdt, és nagyon hiányzott neki. És Dani, a bátyja ott lábatlankodott körülötte:
– Kihúzom a dugót a matracodból -bosszantotta-, el fogsz süllyedni!
– Szó sincs róla -felelte a kislány-, rajtam van a mentőövem, az megtart!
– És ha lehúzom rólad? -kötekedett tovább Dani.
– Mi bajom lehetne ebben a sekély vízben?
– És ha lenyomlak a víz alá?
– Az sem számít -nevetett rá a kislány-, ott van édesanya, nem látod?
Dani elúszott a húga mellől:
– Veled még viccelni sem érdemes -vetette oda-, nem vagy képes megijedni!
Délben anya azt mondta nekik, hogy mindjárt itt lesz a nagymama, mert ő apát elviszi a kórházba, alapos kivizsgálásra.
– A körzeti orvos mit mondott? -aggódott Dani.
– Őmaga sem tudja, azért ajánlotta a kórházi kivizsgálást.
– Én nem akarom, hogy apa beteg legyen! -suttogta Erzsike.
– Én sem, és egyikünk sem -ölelte meg a lányát az anya. istenre bízzuk ezt is, mint minden mást az életünkben… Akkor nem árthat nekünk semmi.
– Bármi történik? -élezte ki a kérdést Dani.
– Igen, bármi történik!
Dani megborzongott:
– És ha… -nem mondta tovább, az osztálytársára gondolt, akinek a mamáját autóbaleset érte. Anyjára nézett, aki azt mondta:
– Délelőtt meg akartad ijeszteni Erzsit a tóban, és mérges voltál, mert nem volt hajlandó félni. Nos valahogy így van ez! Aki keresztyén, annak kétsége sem lehet afelől, hogy Isten tartja őt a kezében! Ha Ő visel ránk gondot, akkor nem árthat nekünk semmi, akármilyen súlyos körülmények közé kerülnénk is. A Szentírásban nagyon sokszor olvassuk azt, hogy: „ne féljetek!” Isten még a verebekre is gondol, hogyne gondolna ránk?
„Ne féljetek tehát, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!” (Máté 10,31)
Ne keresd a veszélyt!