Magdit édesanyja kihívta a kertbe. Nem jószántából ugyan, mert ő inkább a televíziót nézte volna, de végül nem volt több kifogása, és ki kellett mennie.
Melegen sütött a nap, Magdi már élvezte a munkát, szedte az érett paradicsomot, és meg is kóstolta. Észrevette, hogy anyja olykor letör, vagy inkább lecsíp a tőről egy-egy hajtást, és megkérdezte, miért teszi? Ő sajnálta a szép kis darabkákat.
Anya fölegyenesedett, úgy magyarázta, hogy ezzel tisztogatja a tőkét. Mert tudni kell, mi a letépni való. Megmutatta Magdinak, melyik az úgynevezett vadhajtás. Amelyen nincsen rügy, csak úgy kihajtott az ág mellett, úgy is hívják, hogy „hónaljhajtás”. Elszívja a táplálékot a gyümölcsözni kész ágtól.
– Ha ezt lecsípem, akkor az ágon szebb, nagyobb termés lesz!
Magdi hamar megértette, és ő is lecsípte a haszontalan hajtásokat. Anya pedig azt mondta:
– Ilyesmit tettem ma reggel veled is! Te a televíziót akartad nézni, olyan rajzfilmet, ami nem hozott volna jó termést! A munka szeretete viszont már hoz gyümölcsöt életedben…
– Sőt, már tanultam is valamit, látod, én is tudom, mi a haszontalan… és azt is, hogy az időmet okosan használjam ki…
Isten is ugyanezt teszi velünk -folytatta anya-, megszabadít azoktól a dolgoktól, amelyek akadályoznak a gyümölcstermésben…
– Eszembe jutott valami -élénkült föl Magdi-, tudod, tavaly nagyapáék kertjében is kinn játszottam, amikor ő metszette a szőlőt. És akkor magyarázta, hogy a szőlőtőkén is vannak haszontalan vesszők, amelyeken nincs rügy, viszont nagyra nőnek, és elfogják a napfényt a termőnek látszó ágaktól, és megmutatta nekem is, milyenek a termőre forduló szemek. Olyan érdekes volt, és ez is, amit most mondtál. Holnap is kijövök segíteni, jó, anya?
– Nagyon örülök, Magdikám. És közben azt is meglátod majd, hogy terajtad milyen vadhajtások vannak…
– De azokat ki metszi le? -kérdezte Magdi egy kis ijedtséggel a hangjában.
– Az Úr Jézus. Ő mondotta az igazi szőlőművesről: „Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.” (János 15,2)
– Igen, de még azt mondd meg, hogy milyenek a jó gyümölcsök? Úgy értem, hogy életünk jó gyümölcsei? Nem csupa elvont fogalom? Mint a jóság, hűség, mértékletesség stb.?
– Amikor a termés ideje lesz, ezek már nem tűnnek elvont fogalmaknak, majd meglátod…
Ne éljetek haszontalanul!
AboutMezo
