A szomszéd gyerekek gyakran töltötték együtt az időt. Gyuszi is ott ült Sáriék kertjében, és arra akarta Sárit rábeszélni, hogy szívjon el ő is végre egy, csak egyetlenegy cigarettát! Mert eddig Sári ellenállt a többiek rábeszélésének is.
– Félsz az anyukádtól, ugye? -gúnyolódott Gyuszi.
– Nem félek -válaszolta nem nagy meggyőződéssel a leány-, csak az a nézetem, hogy ostobaság az egész! Aki rászokott, már akárhogy bánja, nem tud róla leszokni.
– Nem biztatlak, hogy szokj rá, de legalább egyszer próbáld meg! Itt hagyok egyet, nézd, most hazamegyek, aztán, ha senki sem látja…
Gyuszi hazament, de a cigaretta ott maradt a kerti asztalon. Sárit pedig bántotta, hogy Gyuszi olyan lenézően vette tudomásul az ő tiltakozását. Ha megmondaná neki, hogy megpróbálta, de nem ízlett… talán nem nézné le. Kezébe vette a cigarettát, megszagolta, forgatta az ujjai között, és hirtelen erős vágyat érzett arra, hogy kipróbálja. Ám abban a percben anyja lépett ki a házból, és azt kérdezte:
– Sári, te egyedül vagy? Mit csinálsz itt?
– Semmit! -válaszolta, de gyorsan bedugta a gyufát meg a cigit a dzsekije zsebébe. Azután bement a fürdőszobába.
Anya éppen a boltba indult -gondolta Sári, most megpróbálhatná. Csak egy szippantást… Kivette a zsebéből, meggyújtotta és rövidet szippantott belőle, ahogy Gyuszitól, meg a többiektől látta. Fúj! Átkozottul rossz volt. Gyorsan eloltotta, de abban a percben nyílt a hátsó ajtó. Anyja hangját hallotta:
– Sári! Te… te cigarettázol?
Rettenetesen megijedt. Miért jött vissza anyu? Talán itthon felejtett valamit? És honnan tudta, hogy ő rágyújtott? Talán a füstöt érezte meg? Gyorsan fölkapott egy légfrissítő flakont, szétfújta a fürdőben, és úgy nyitotta ki az ajtót.
Anya ott állt, és valami mérhetetlen fájdalom látszott az arcán. Sári rá sem mert nézni, hirtelen kitört belőle a sírás, és elpanaszolta, hogyan csúfolta Gyuszi, hogyan akarta rábeszélni, végül engedett neki.
Anya a fejét rázta:
– Nem, drágám, te nem Gyuszi csúfolódása miatt gyújtottál rá, hanem azért, mert nem fordítottál hátat a kísértésnek. Nem futottál el előle. Nézted-nézted, ujjaid közé vetted… -akkor már csak egyetlen mozdulat volt odáig. ha elfordultál volna, ha nem engedted volna, hogy Gyuszi itt hagyja, vagy beledobtad volna a kukába, a kísértés nem győzött volna fölötted.
– Így van, anyu…
– Ezután is találkozol majd még kísértéssel, talán még nagyobbakkal -mondta anya csendesen-, de fordíts hátat, fuss el!
– Az iskolában nem veszik ilyen szigorúan…
– Tudom, sajnos. És a televízió is igen gyakran kísértően szennyes jeleneteket mutat, és jó, ha azoktól is elfordulsz. Hidd el, az ember nem tudja visszasírni az elveszített tisztaságát!
– Mit tegyek akkor, ha nehezen tudom legyőzni a kísértést?
– Imádkozz! Egy belső fohász is erőt adhat, az Úr Jézus segít!
– De tudod, anyu, Gyusziék is hallották az ifjúsági körben, hogy Pál apostol azt írta fiatal barátjának, Timóteusnak, hogy: „…az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld és törekedj a tisztaságra!” (2 Timóteus 2,22), de ők nem tartják bűnnek a cigizést.
– Pedig ártalmas az egészségre, és ha szenvedély lesz belőle, akkor már régen rossz. És azt mondja az Ige: „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán…” (Zsoltár 1,1). Lehet, hogy Gyuszi nem gonosz, de ha nem áll ellent a rossznak, belőle is az lesz!
Ne adj helyet a kísértésnek!
AboutMezo
