A napokban valaki megkérdezte, hogy mi motivált engem eddigi életemben.
A meglepő kérdésre azt válaszoltam: a szabadság, méltóság (az élet tisztelete) és igazság.
Éheztem és szomjaztam ezekre.
Boldoggá tett annak megtalálása, mert megelégített.
Nyitott szívvel tanulmányoztam vallásokat, filozófiai rendszereket, közösségeket. Sok helyre személyesen is elmentem, hogy ne csak másodlagos források alapján tájékozódjak.
Így voltam muszlimoknál Algériában vagy Londonban, buddhistáknál, zsidó közösségekben, krisnásoknál, mormonoknál, amishoknál, és persze a keresztyénség legkülönbözőbb irányzatainál az egyszemélyes egyháztól kezdve a jehovistákon át a Vatikánig. II. János Pállal is találkoztam.
Küzdelmek, harcok, bukások, győzelmek után, most is úgy gondolom, hogy a jézusi szabadságnál, méltóságnál, igazságnál nincs több ezen a földön.
Tiszta tanításánál, példájánál, a megváltás ajándékánál nem találtam jobbat.
Ezzel nem nézek le, nem ítélek el senkit.
A meggyőződéses embereknek nagy kísértése a gőg, az elitizmus. Engem is számtalanszor megkísértett.
A felismert, tiszta igazsághoz ragaszkodni kell, mert ez az élet útja. Akkor is, ha mindenki abban hisz, amiben csak akar.
Relativizálják, negligálják vagy tagadják az igazságot.
Sokfélék vagyunk, „tükör által homályosan látunk, töredékes az ismeretünk”, de alapvető értékekhez (Tíz Ige, Hegyi beszéd, János 3,16, Szeretethimnusz…) ragaszkodni kell, ezeket nem adhatjuk fel.
Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra. (Péld 11,19)
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. (Mt 5,6)
Szeverényi János
Aboutadmin
