A csata szombaton este kezdődött a testvérek között. Frédi véletlenül kiverte Zsófi kezéből a fagylaltot. Amikor pedig húga rárivallt, hogy „ökör”!, egyszeriben elfelejtette, hogy bocsánatot akart kérni, és a méltatlankodásra, hogy: „most ott van az egész a padlón”, azt vetette oda: „Nyald fel onnan!”
A tüske mind beljebb fúródott bennük, másnap Zsófi megrúgta Frédit, a fiú visszarúgott, nemsokára összegabalyodtak, Zsófi visított, és -mind a ketten büntetést kaptak. Ezen Frédi mérhetetlenül felháborodott, szerinte Zsófi kezdte az egészet, és az istentiszteleten elengedte a füle mellett, amit a felebaráti szeretetről hallott. Alighogy hazaértek, tussal húzta át Zsófi házi feladatát, mire Zsófi összetörte Frédi legszebb repülőgépmodelljét.
Dúlt a harc. Annak ellenére, hogy a szülők leültették őket, igyekeztek lelkükre beszélni, de ők úgy ültek előttük, mint a süketek. Beküldték őket a szobájukba. Frédi azonban talált egy ronda nagy pókot az ablakban, nosza, besurrant húga szobájába, és rátette az íróasztalára, mivel tudta, mennyire irtózik tőlük.
És úgy lett, mint az ördög forgatókönyvében írták volna: Zsófi fölugrott, Frédi után akart futni, de az kiugrott az ajtón, és jól becsapta maga mögött… -rá, Zsófi ujjaira.
Az egész házban hallatszott a jajveszékelés. Eltört az ujja.
Rohantak az ügyeletes orvosi rendelőbe. Frédi is. Mert amint látta, micsoda bajt okozott, egyszeriben elmúlt minden haragja, már nem utálta húgát, ellenkezőleg, annyira sajnálta, hogy szívesen ült volna az ő helyén, fájdalomtól összegörnyedve. Nyomorultul érezte magát, befelé imádkozott, kérte Isten bocsánatát, és azt, hogy gyógyítsa meg a testvérét!
És még mielőtt bementek az orvoshoz, sírva kérte Zsófit, hogy bocsásson meg neki. Amíg a rendelőben tartott a kezelés, arra gondolt, hogy éppen a héten magyarázták nekik, hogy milyen semmiségek miatt támadnak veszekedések, verekedések testvérek között, és mindegyik úgy látja, hogy a másik a hibás! -És ha a másik a hibás? Még nem tanultunk meg megbocsátani? -kérdezte a tanítójuk. -A szeretetet meg lehet mutatni azzal is, hogy nem mi akarunk igazságot tenni, mert ha ő valamiben vétett, én meg másban vétettem -magyarázta a gyerekeknek.
Frédi arra kérte Istent, adja meg, hogy máskor is szeretni tudja Zsófit, és ilyen szégyenteljes dolog soha ne történhessen náluk. És fölidézte a szoltárt, amelynek idevágó versét megtanulta, de most nem alkalmazta:
„Mily szép… ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsoltár 133,1)
Szeresd a testvéredet!