Nagymama hagyatékát rendezgette anya a tetőtéri szobában és Gabi segített neki. Poros volt már minden, de azért érdekes volt a múltbeli dolgokat kézbe venni.
– Nézd, mami, itt van egy ősrégi Biblia!
Anyja meghatottan vette kezébe: – Igen, ezt dédanyádtól örökölte, és nézd, mennyi megjegyzés, sőt cédula van benne! Micsoda kincset ér! Mert azt tudod, ugye, hiszen hallhattad már, hogy őseink hitvalló keresztyének voltak…
Ezt Gabi nem szívesen hallgatta. Mert ő az utóbbi időben mintha belefáradt, vagy inkább beleunt volna a keresztyénségbe. Nem érdekelte, amit olvasott, gyakran elbliccelte a csendes perceket, és sokféle kifogással próbált elmaradni az istentisztelet-ről, ahová eddig a család együtt ment.
Mami észrevette ezt, és Gabi érezte a nemtetszését, ha nem is tette szóvá. Jaj, csak most ez a kérdés elő ne jöjjön! Hamar kinyitott egy másik bőröndöt. A legtetején nagy lapos dobozt látott, kinyitotta, és benne bársony bélésű evőeszköztartó volt.
– Ezek ócskák, piszkosak, semmire sem jók! Mit csináljunk velük? Eladjuk az ószeres-nek?
Mami felkiáltott:
– A világért sem! Ezeket még nászajándékba kapta anyám. Várj egy kicsit! – Kisietett, és hamarosan egy puha ronggyal és a tisztítószerrel tért vissza, és elkezdte tisztogatni az egyik kanalat, és közben azt mondta:
– Ez az ezüstnemű egykor gyönyörű volt, de nem használtuk, elhanyagoltuk, és meg-feketedett. Gondozni és használni kell, hogy el ne veszítse a fényét! – És valóban, Gabi szeme előtt kezdett el csillogni az ócskának látszott kanál. Mami ránézett Gabira:
– Az ezüst olyan, mint a keresztyén bizonyságtétel, a hitélet gyakorlása. Aki elhanyagolja a bibliaolvasást, nem imádkozik, unja a prédikációkat, tanításokat, annak a belső élete, a lelke olyasféle lesz, mint ezek az evőeszközök…
– Mami, te mindent fel tudsz használni a tanításra. De megértettem!
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd a szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4,23)
Ne légy hanyag a hitéletben!
AboutMezo
