Bementem ismerőseimmel egyszer Kanadában egy játékbarlangba, hogy lássak ilyet is. Ez a világ soha nem vonzott.
Limuzinok jöttek-mentek a nyolcvan emeletes épület erősen kivilágított bejáratánál.
A kaszinó olyan volt, mint egy nagyváros.
Termek sokasága, elegánsan öltözött fiatal segítők, süppedő szőnyegek, halk zene, bárpultok, pénzváltók.
Az első szakaszban csak centekkel, kicsiben játszanak, ahogy haladsz be a labirintusba, emelkednek a tétek.
Óriási termek következtek. Mindegyikben más gépek, játékok.
Megrázó volt látni a sok-sok embert, aki itt tölti az idejét, semmi másra nem figyel, csak a gépre, rulettre, kártyára. Feltűnt, hogy sok az idős is.
Egyik társunk kétségbeesetten fordult hozzám: „János, innen nem fogunk kijutni!”
Pánik jött rá, mert valamikor ő is rabja volt ennek a csapdának, tőrnek.
Másik társunk 100 dollárral ki akarta próbálni a „játékot”. Lebeszéltem róla.
Ahogy körülnéztem, sehol nem láttam exit, kijárat táblát.
A fények, kaland, nyerési vágy bevisz, de kijönni szinte lehetetlen. Ez a gonosz dramaturgiája.
Sokan egy este elveszítik lakásukat, mindenüket. A külföldi is, a bankon keresztül.
Egy életre eladósodnak.
Többen a város alatti alagutakban drogosként, prostituáltként, reménytelenül tengődnek.
Vannak közöttük pedagógusok, művészek, munkások, nyugdíjasok.
Ez a lényege, jellemzője minden ördögi csapdának: alkoholizmus, nikotinizmus, netezés, pornográfia, drogozás, evés, nem evés, gyűlölködés, felekezeti, politikai sovinizmus, bármi, ami rabságban tart.
Természetesen kisétáltunk a barlangból. Mélyebben megértettem a rabság és szabadság világát. Szinte mindenkinek vannak kisebb-nagyobb csapdái.
Az Úr keres, mint a jó természetőr, aki a madarat kiszabadítja a fogságból, vagy ahogy az angyal kihozta Pétert a börtönből.
Ne add fel, kiálts, kérj emberi segítséget is!
Az Urat nem tudod meglepni, megbotránkoztatni. Alászállt a mélységbe, hogy foglyokat hozzon ki!
Halleluja, dicsőség Istennek!
A fotóról: nem véletlenül nem látsz fecskét állatkertben. A fogságban elpusztul. Ahogyan a lelkünk is, amely szabadságra, repülésre teremtetett.
Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. (Zsolt 124,7)
És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: Kelj fel gyorsan! És lehulltak a bilincsek Péter kezéről. (ApCsel 12,7)
Szeverényi János
Aboutadmin
