Ironikusan értelmezve: sokan keresik a másik javát, meg is találják, és el is veszik…
A lopás témája mindenkit érint valamilyen szempontból.
Klasszikus eseteken túl számtalan módja van a lopásnak. Például, a nyugati világ testi túlsúlya nagyjából annyi, mint amennyi hiányzik a csontsovány éhező emberek súlyából.
A legtöbb családi, társadalmi és világi konfliktus, háború mögött irigység, kívánság, harácsolás található.
Megkívánjuk a másik társát és elvesszük.
Meglopjuk a mellettünk élő idejét, energiáját, türelmét…
A teremtési rend komolyan vétele erre is megoldás.
Aki szereti Istent, a másikat és önmagát is, hivatásszerűen végzi munkáját, rendezi kapcsolatait, megismeri a derűs megelégedettség érzését.
Örülünk annak, ha sikerül jobb körülményekhez jutnunk, de ahogy Pál írja: „Tudok szűkölködni és bővölködni”.
A másokért való élet megtisztít, meggyógyít, karbantart.
Rátalálok a teremtés céljára: szeretetet kapok és adok.
Ne lopj! (2Móz 20,15)
Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. (1Kor 10,24)
Szeverényi János