Lacika szepegve ment be a konyhába:
– Megint vérzik az ujjam, mama! – Kapott egy papírzsebkendőt, de az anyja szigorúan szólt hozzá: `
– Megmondtam, Lacika, ha folyton hozzányúlsz a sebhez, akkor sokáig nem gyógyul be. Miért…
Sári jött haza, ledobta könyveit az asztalra, és mindjárt elkezdte volna a beszámolást, ha Lacika oda nem állt volna elébe:
– Nézd Sári, megint vérzik…
– Azt ne várd, hogy sajnáljalak! Láttam, tegnap is elkapartad a sebet, úgy látszik, ma is. Persze, hogy vérzik, ha nem engeded begyógyulni! És ráadásul el ne kezdj sírni!
– Mi volt az iskolában, Sárikám? – kérdezte az anya.
– Jaj, mama, Joli azt hiszi, úgy bánhat velem, mint valami ócska cipővel. Múlt héten rám sem fütyült, most meg azt akarja, legyünk barátnők…
– De Sárikám, mi rossz van abban? Eddig is azok voltatok, és Joli már bocsánatot kért tőled azért, hogy nem hívott meg a születésnapjára.
– Hát persze – vonta meg a vállát Sári -, mivel korábban mondtam neki, hogy nagymamához utazunk éppen akkor. De ha újra megkérdezte volna, megmondtam volna, hogy változott a programunk. Eh, nem is akarta, hogy ott legyek…
– Sárikám, gondolod, hogy jól van ez így? Régi sérelmet tartasz nyilván. – Magához ölelte Lacikát, aki ott állt közöttük. – Te is ugyanazt teszed, mint Laci! Fölkaparod a sebedet, pedig akkor sohasem gyógyul be, sőt fertőzés is kerülhet bele! Végül is Jolival elég régóta tart a barátságotok, nem?
Sári dadogott:
– De-de-de… lehet, hogy igazad van, mami, én is úgy tettem most, mint Lacika!
– Te is megvágtad az ujjadat? – csodálkozott a kicsi.
– Nem az ujjamat, hanem a szívemet. De ez sem jó kifejezés, nekem az érzéseim sérültek meg. És azért nem gyógyultak, mert én is folyton azzal foglalkoztam.
– De nekem már nem vérzik – szedte le ujjáról a papírzsebkendőt Lacika -, talán a tied is begyógyul, Sári!
– Egész bizonyosan – válaszolt a mama, és Sárira mosolygott, aki hirtelen jókedvében fölkapta kisöccsét, és azt mondta:
– Látod, Lackó, tőled is lehet tanulni! – Anyjának pedig odasúgta: – Igazad van, a sértett önérzet rossz tanácsokat ad! És különben még meg kell tanulnom az aranymondást, amelyben, ha jól emlékszem, szintén ilyesmiről van szó. Hozom a Bibliámat!
És olvasta: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr megbocsátott nektek úgy tegyetek ti is!” (Kolossé 3,13).
Ebéd után azt mondta még anyjának:
– Úgy szégyellem ezt a buta önérzeteskedést, mami! Mert az még rosszabb volt, mint amire az apostol figyelmeztetett, én nem akartam, vagy nem tudtam megbocsátani! Meg is mondom Jolinak holnap. Vagy…
– Tudod mit, nem lakik olyan messze, menj el hozzá még ma!
Bocsássatok meg egymásnak!
AboutMezo
