Nemzedékek váltották egymást, évszázadok suhantak el sorra. Ekkor az Úr megszólította Ábrahámot:
–– Menj el földedről, atyád házából, arra a földre, amelyet én mutatok néked! Nagy néppé teszlek –– megáldalak, és te magad is áldás leszel!
Ábrahám útra kelt. Vele ment felesége, Sára, az unokaöccse, Lót, és a szolgáinak serege. Sátrakban laktak, a nyájaikat legeltették. Ahol tábort ütöttek: mindenütt oltárt emeltek az Úrnak. Teltek az esztendők. Szépen gyarapodtak nyájaik. Ábrahám szolgái és Lót szolgái néha már összekaptak a jobb legelőkön. Ábrahám ekkor ezt mondta unokaöccsének:
–– Ne legyen közöttünk viszály: válassz magadnak területet, váljunk el egymástól!
Békésen elváltak és legeltetett mindegyikük a maga választotta vidéken.
Néhány év múlva azonban háború tört ki azon a vidéken, ahol Lót lakott. Egy rablócsapat Sodoma városának lakóival együtt Lótot is elhurcolta. Ábrahám felfegyverezte háromszáztizennyolc vitézét és kiszabadította Lótot is, meg a többi foglyot is.
Hazafelé jövet Melkisedek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje:
–– Áldott vagy Ábrahám a felséges Isten előtt!
Ábrahám mindenéből tizedet adott Melkisedeknek.
Amikor hazaértek, megjelent az Úr Ábrahámnak látomásban:
–– Ne félj, Ábrahám: én vagyok pajzsod, aki védelmez és jutalmad bőséges lesz!
Keserűen válaszolt Ábrahám:
–– Mit adhatsz nekem, Uram? Gyermektelen vagyok!
–– Tekints fel az égre, számold meg a csillagokat: annyi utódod lesz!
Ábrahám hitt az Úrnak. Ekkor így szólt hozzá Isten:
–– Szövetségre lépek veled, örök szövetségre! Te pedig tartsd meg szövetségemet: metéljenek körül nálatok minden férfit!
Ábrahám mindent úgy tett, ahogyan Isten meghagyta neki.