„Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát (vonalzót)”!
Ezt a mondatot lehetett olvasni az 1930-as évek iskoláiban.
Kétségtelenül igaz megállapítás, de nem mond el mindent Istenről.
Tisztázzuk: ő nem rendőr, kukkoló ügynök, büntetőgép, az emberi örömöket irigylő savanyú istenség.
Ő a mi teremtő, megváltó Édesatyánk, aki keres minket, akinek hiányzunk, aki a boldogságunkat akarja.
Jeremiás, a hazug, konformista, biznisz-próféták ellen írta kemény mondatait. Lát és hall titeket az Isten. Az embereket becsaphatjátok, de őt nem.
Pál a bálványáldozati húsokhoz való keresztyén viszonyt fejtegeti. Megállapítja, hogy lényegében „nincs bálvány a világon”, Isten is csak egy van. Nem az étel az igazán fontos kérdés, hanem az Istenhez kapcsoló szeretet.
Köszönöm Uram, hogy megértem a ma reggelt. Felébredtem, lábra álltam, túl vagyok a kávén és a müzlin is. Tudok írni, olvasni, van dolgom, feladatom. Köszönöm, hogy szólsz hozzám. Te nem vagy néma bálvány. Ma is az ad erőt, reményt, hogy szeretetedben élhetek.
El tud-e rejtőzni valaki olyan
helyre, ahol nem látom?
– így szól az Úr. Nem én töltöm-e be az eget és a földet?
– így szól az Úr. (Jer 23,24)
De ha valaki szereti Istent, azt már ismeri Isten. (1Kor 8,3)
Szeverényi János